(Ebben a posztban jó sok tisztítást fogtok kapni. Ezt is utólag írtam bele, amikor szembesültem vele, hogy az egész egy nagy energiabomba. :))
A test mindent tükröz. Talán azért is tekintjük annyira intimnek, annyira olyan övezetnek, ami érzékeny. Te mi van akkor, ha egyben a legnagyobb gyengeség a legnagyobb fegyver is egyben?
Mi kellene ahhoz, hogy a testeddel való legnagyobb intimitásodat nyisd meg önmagadnak, ahol csak te és a tested létezik saját valótokban?
Szeretném, ha egy valamit észben tartanátok:
A testnek nincs nézőpontja a saját állapotáról, alakjáról, formájáról, betegségeiről. Ő csak válaszokat / reakciókat ad valamire, amit te elindítasz, kérsz, vagy ahogyan mások ítéleteire reagálsz. Ez azt jelenti, hogy ha hajlandó lennél együttműködni a testeddel, meghallani, amit mond, akkor elég sok problémától meg tudnád magad kímélni.
Miért nem hallgatsz a testedre?
Nos, sajnos ez olyan kérdés, amit én sem tudok pontosan megválaszolni. Hazugság lenne, ha azt mondanám, hogy én is minden pillanatban a testemre hallgatok. Sajnos, nem sajnos ez van.
Csak úgy, mint ahogy minden, a testünk is folyamatos fejlődésben, növekedésben van. Mint azt már érzékelhetted, nem sűrűn fordul elő, hogy a tested és a benne lévő sejtek, folyamatok leállnak. Hiszen akkor mindannyian tudjuk, mi történik: meghalunk.
Még ha úgy is érzed, hogy megragadtál, egy helyben topogsz, az nem jelenti azt, hogy ez valóban így is van. Fejlődünk, akár akarjuk akár nem. Ha nem magunktól, akkor mások kényszerítenek bennünket olyan helyzetbe, ami mozgást eredményez akár a testnek is.
Tényleg elhiszitek, hogy egy ponton túl a testnek is meg kell állnia a fejlődésben? És minden, ami ez hajlandóak vagytok elpusztítani és nem teremtetté tenni?
Találkoztam már olyan emberrel, aki „felháborodva” beszélt arról, hogy ő már annyit fejlődött, változott, hogy nem érti, miért és hogyan lehet, hogy olyan dolgok történnek, melyek nyomkodják azt a piros gombot?
De biztos, hogy egyszer véget ér a fejlődés? Mekkora álomvilágba ringatod magad azzal, hogy elhiszed, egyszer mindennek vége? Hogy már nincs tovább?
Ki döntötte el, hogy nincs tovább? Mi van, ha olyan helyre is el tudsz érni, amire eddig nem is gondoltál?
Hány képességedet tagadod meg csak azért, mert túlnyúlik az elképzeléseiden, elvárásaidon, mások elvárásain túl?”
Hányszorosan hitetted el magaddal, hogy nem te kéred a tested, hogy bizonyos formát felvegyen? És mindent, amit ezek felhoztak, hajlandóak vagytok-e elpusztítani és nem teremtetté tenni?
A test, mint erőforrás
Hányszorosan kapcsolod le magadat, hogy te ne te lehess? S hányszor indítod újjá onnan, ahonnan abbahagytad elfeledve, hogy mi is történt?
Az előző posztokban, videókban ugye volt szó arról, amikor kicsekkolsz. Olyankor marad a tested és egyes alap programok, melyek az alapvető funkciókat ellátják. Biztosan vannak olyan emlékeid, ahol úgy „ébredtél fel”, hogy nem tudtad, hogyan jutottál oda. Nos, azok mind ilyen automata programok voltak. Te szépen elvoltál testen kívül, a program pedig tette a dolgát.
Van, amikor hasznosak ezek a programok, de azt azért tanácsolnám, hogy tudatosan kapcsold be őket. Akkor biztosra veheted, hogy „megbízásból” dolgoznak, nem pedig úgy, hogy te semmiről sem tudsz.
Hányszor nem teszed meg azt, amiról nincs elképzelésed csak azért, mert „senki nem mutatta meg”? Hajlandó lennél elpusztítani mindent, most, előző életekben, dimenziókban, elképzelhetetlen térben és időben, és minden máshol, ami feljön és nem teremtett tenni?
Mennyire korlátozod be magad csak azzal, hogy ezt senki nem tanította, mutatta meg … és mindent, ami ez felhoz, hajlandó lennél elpusztítani és nem teremtetté tenni?
Mit érsz te és a tested?
Hm .. mérlegelünk? Érdekes…vagy ez is csak egy érdekes nézőpont, amikor meg tudjuk határozni magunkat? Be tudjuk dobozolni magunkat?
Ha visszagondolsz, hányszor mérted már le magad? …. Várom a választ … oké. Akkor azt, ami a fejedben van szorozd fel még kicsit … Megvan a szám?
Hányszorosan ítélted már el magad ennek megfelelően? Hányszor tetted már magad rosszá, viszonyítva a kilóidhoz? Mikor választottad, hogy olyan makacs legyél, hogy ragaszkodj a réghez?
Mérlegre tetted már azt, hogy mennyire érzed jól magad a bőrödben? Vagy ha épp valami nagyon szépen néz ki rajtad? Furán hangzik ez a kérdés? Pedig, ha mögé nézel, igenis valós, hiszen sokszor magát a szépet, a csodát nem vesszük észre és csak fókuszálunk a rosszra, a csúnyára.
Hol hagyod el a perifériális látásod, érzékelésed, hogy éber lehess olyan dolgokra is, melyeket nem tálcán tolnak eléd mások?
De mennyivel jelentene nagyobb könnyedséget, ha azon részeinket is figyelembe vennénk, melyekre igenis büszkék vagyunk. Ez nem azt jelenti, hogy meg kell tagadni, ki kell taszítani, amit nem szeretünk magunkon. Ez azt jelenti, hogy hagyjuk, hogy feltűnjenek testünk azon pontjai, részei, amik igenis szépek, elbűvölőek, Azzal nem csak a viselkedésünk, hanem a kisugárzásunk is el kezd változni. Gyakran egy kis dolog is tud hatalmas hatást gyakorolni, varázslatot teremteni.
Ha lemaradtál volna az első napi feladatról, akkor itt találod a tisztításokat és a teljes cikket. Ott az arc volt a téma.
Hányszor nem teszed meg azt, amiról nincs elképzelésed csak azért, mert „senki nem mutatta meg”? Hajlandó lennél elpusztítani mindent, most, előző életekben, dimenziókban, elképzelhetetlen térben és időben, és minden máshol, ami feljön és nem teremtett tenni?
Követhetsz a Facebook oldalalom, ha úgy érzed fejlődnél: Timári Mónika Belső Változás Mentor
Csatlakozhatsz is egy 30 napos Online Önbizalom erősítés programhoz, aminek a linkjét tt találod.
Ha pedig az önszabotázs téma, akkor itt olvashatsz egy cikket az önbántalmazásról.
És, hogy kicsit radikális legyek: Mátrix
Itt találod a videót a témával kapcsolatban:
A második részt itt találjátok:
Testem, testem mond el nékem, mit kívánsz ma én tőlem?
Most pedig térjünk is át a feladatokra:
Ma 2 dologra szeretnélek megkérni a testeddel kapcsolatban.
1. Figyelj arra, miként jársz.
Ez azt jelenti, hogy ahelyett, hogy a figyelmedet kiküldöd valahova és automatára kapcsolnál gyere vissza a MOSTba. Teljesen mindegy, hogy merre vagy, a lényeg, hogy tudatosan sétálj.
Kérdezgesd magad, hogy „Mit vehetnék itt észre, amit eddig nem tettem?” és csak figyelj. Fontos, hogy ne lefele figyelj, mert úgy is kicsekkolsz a jelenedből. Igyekezz felszegett fejjel, kecsesen, büszkén járni! Fantasztikus egyéniségek vagytok! Mutassátok meg! Ha esetleg annyira bátrak lennétek, akkor még szemezhettek is másokkal.
- Emberek sokasága, tömeg.
Milyen érzéseket kelt ez benned? Az első részhez kapcsolódóan, figyeld meg, hogy mennyire húzod össze magadat akkor, amikor sokan vannak körülötted – buszon, plázákban, esetleg az utcán. Ha valaki véletlen hozzád ér? Mi fut végig rajtad? (nem molesztálásra gondolok)
2. Vedd sorra azon testrészeidet, melyekkel gondod van.
Ezek közül válassz ki egyet, amellyel dolgoznál. A kérdés, amit itt fogunk alkalmazni:
“Mi jó nekem abban, hogy ez a testrészem (ide beírod, amit kiválasztottál) ilyen?”
Itt a lényeg, hogy a kérdést a lehető legkevesebb ítélettel tedd fel. Engedd, hogy a kérdés lehetőségeket nyisson meg. Állítsd le magad, amikor előre definiálnád, meghatároznád a nem szeretett testrészedet.
=> Érdemes lehet szem előtt tartani, hogy a Testednek nincs nézőpontja arról, hogy is néz ki.
Remélem érdekesnek találtátok ezt a második napot! Sok szeretettel köszöntelek a 3. nap előkapujában!