Hogyan fordul ki az életünk önmagából? Nem is gondolnánk, milyen korán kezdődik minden. Szégyen és szeretet … egészen a tegnapi napig (2018.05.17) fel sem figyeltem arra, hogy a szégyennek, mint olyan, mekkora jelentősége lehet, pláne ha már egészen gyermekkorban rosszul van kezelve.
De hogy is kezdődött a „Kaki a vízben”? Hm, akkor lássuk … egyszer volt, hol nem volt …
Nos, aki még nem tudja, van egy 2 éves fiam. Nagy hangsúlyt fektetek a tudatos nevelésre és igyekszem a környezetemben is mindenkit erre kérni. Eljött tehát a tegnap esti fürdőzés. Ákos bekérte a kedvenc játékait a vízbe, én pedig arra gondoltam, akkor nézzük meg, mi történik, ha egyedül hagyom. Így hát kimentem a konyhába, közbe persze fülelve, mi is történik.
Egyszer csak hallatszik:
- Kaka, Ákos kis cuki hangján.
Persze, mint anyuka, aki tudja, hogy a fia minden koszra azt mondja, hogy kaka, rá sem hederítettem. Mindaddig, amíg ki ne sétált a fürdőből és mutatva, hogy kaka.
És itt lép be a képbe a szégyen és szeretet.
Amikor odamentem megnézni, hogy mi is történt, és ott virított a kaka a kis pancsolójában. Mikor jöttem kifelé a fürdőszobából, láttam, hogy mennyire frusztráltan érezte magát. Ekkor lépett be a képbe a szégyen és szeretet. Hogy miért?
Mert két választásom volt:
- Leszidom, mondván, hogy milyen rossz, hogy a vízbe kakilt, amolyan „Szégyelld magad!”; „De te ilyet nem szoktál csinálni!?” stb.
- Vagy pedig megmutatom neki, hogy legközelebb hova menjen a kaki és mondom, neki, hogy minden oké
Belegondoltál már abba, hogy mekkora hatása van annak, ha már kicsi gyerekkorban megszégyeníted?
- Önbecsülés romlása
- Büntetés, mint fogalom kialakulását
- Frusztrációt
- Megfelelési kényszert
- Kialakul benne egy „örökös” félelem
- Kiszolgáltatottság
Amikor egy ilyen, vagy hasonló helyzet adódik, tedd fel magadnak a kérdést: Megéri egy kis baleset miatt kitenni a gyereket ezeknek, mely nem csak a gyermekkorát, de egész életét befolyásolhatja?
Szégyen és szeretet penge élen
Mindenkinek megvannak a saját normái, melyet megpróbál beilleszteni vagy épp módosítani saját és a közösség életébe. De néha, meg kell szegni a szabályokat, melyeket mások állítottak fel, mondván, hogy az a normális. De ha jól megnézitek, hány generáción keresztül öröklődnek olyan tudásanyagok, melyek nem állják meg a helyüket, de mi évről évre, generációról generációra megpróbáljuk lenyelni. Ne értsétek félre, ezzel nem a régi öregeket bírálom, de sarkalok mindenkit arra, hogy tanuljon abból, ami nem működik. Ne azért akarj valamit használni, mert apád, anyád úgy csinálta, hanem azért mert működik. Nézzétek meg, hogy régen mekkora hangsúlyt fektettek az öregek történeteire, de ha jól megnézitek, nem az volt a fontos, hogy mit nem csináltak jól, hanem az, hogy mit igen, vagy pedig, hogy mit kellene máshogy csinálni. Mára már a változások olyannyira megrémisztenek mindenkit, hogy inkább marad egy jól megszokott „módszerrel”, mely nem működik, mintsem, hogy kipróbálna valami újat, mely pl. a szeretetre és türelemre alapszik, ahol az a fontos, hogy a gyerek mit szeretne.
„Azt gondoljátok, hogy a gyerekek buták, mert nem értenek meg benneteket? Nos, az ő szemükben ti vagytok a „buták”, mert nem értitek meg a legalapvetőbb dolgokat, melyeket kérnek.”
Kérd és megadatik
Visszacsatolva az előző mondathoz. Mi lenne, ha a gyerekeddel is tudnál kérdésben lenni? Lássunk egy példát, mely megtörtént Öcsém és Ákos között (tudniillik megkértem, hogy mutassa meg Ákosnak, hogy kell a bilit használni):
- Szeretnéd használni most a bilit? – kérdezte Öcsém
- Nem. – Érkezett Ákos egyértelmű bólogatása.
- Szólsz majd, ha rá akarsz ülni?
- Igen. – Jött a második bólogatás.
„Mindenhol, ahol eldöntötted, hogy a gyerekek, csak gyerekek és ők nem értenek meg semmi, mert te vagy a nagy és az okos felnőtt, hajlandó vagy elpusztítani és nem teremtetté tenni?”
Lássunk pár “MI VAN AKKOR, ha (-t):
- kérdésben levéssel tudsz ténylegesen kérni a gyerekedtől (persze másoktól is) megadva nekik a szabadságot, hogy szabadon válasszanak?
- a folyamatos választás csak neked tűnik furcsának, hiszen egész életedben azt tanultad és gyakoroltad, hogy mit kell tenned és elhinni, hogy ha valami fekete, de mások azt mondják, hogy fehér, akkor annak fehérnek kell lennie?
- a megszokott, ősrégi szokások már ténylegesen elavultak és neked kellene venned a bátorságot és választani: máshogy is lehet?
- Mekkora könnyedséget jelentene számodra, ha nagyobb teret engednél a gyerekednek, hogy saját tempója szerint fejlődjön, ahelyett, hogy te akarod meghatározni, hogy mi a normális az adott „norma” szerint ezzel stresszelve nem csak saját magadat, de őt is?
Ennek a cikknek nem az a célja, hogy megkérdőjelezzen bárkit is, vagy jó vagy rossz anyának címkézzen bárkit is. A célom, hogy olyan nézőpontokat, lehetőségeket mutassak, melyeket a mindennapjaitok során nem vennétek figyelembe, hiszen a mostani új generációval a régi szabályok már nem érvényesek.
Ahelyett, hogy olyan gyerekeket nevelünk, akik stressz alatt élnek és elfelejtik, mit is jelent gyereknek lenni, már nekünk kell alkalmazkodni hozzájuk, mondhatni felvenni a sebességet. Ha segítségre van szükséged a fejlődéshez, nyugodtan keress meg.
Kérd és megadatik
Visszacsatolva az előző mondathoz. Mi lenne, ha a gyerekeddel is tudnál kérdésben lenni? Lássunk egy példát, mely megtörtént Öcsém és Ákos között (tudniillik megkértem, hogy mutassa meg Ákosnak, hogy kell a bilit használni):
- Szeretnéd használni most a bilit? – kérdezte Öcsém
- – Ákos egyértelmű bólogatása.
- Szólsz majd, ha rá akarsz ülni?
- – Jött a második bólogatás.
Lássuk pár „MI VAN AKKOR, ha (-t):
- kérdésben levéssel tudsz ténylegesen kérni a gyerekedtől (persze másoktól is) megadva nekik a szabadságot, hogy szabadon válasszanak?
- a folyamatos választás csak neked tűnik furcsának, hiszen egész életedben azt tanultad és gyakoroltad, hogy mit kell tenned és elhinni, hogy ha valami fekete, de mások azt mondják, hogy fehér, akkor annak fehérnek kell lennie?
- a megszokott, ősrégi szokások már ténylegesen elavultak és neked kellene venned a bátorságot és választani: máshogy is lehet?
- Mekkora könnyedséget jelentene számodra, ha nagyobb teret engednél a gyerekednek, hogy saját tempója szerint fejlődjön, ahelyett, hogy te akarod meghatározni, hogy mi a normális az adott „norma” szerint ezzel stresszelve nem csak saját magadat, de őt is?
Ennek a cikknek nem az a célja, hogy megkérdőjelezzen bárkit is, vagy jó vagy rossz anyának címkézzen bárkit is. A célom, hogy olyan nézőpontokat, lehetőségeket mutassak, melyeket a mindennapjaitok során nem vennétek figyelembe, hiszen a mostani új generációval a régi szabályok már nem érvényesek.
Ahelyett, hogy olyan gyerekeket nevelünk, akik stressz alatt élnek és elfelejtik, mit is jelent gyereknek lenni, már nekünk kell alkalmazkodni hozzájuk, mondhatni felvenni a sebességet.
Szégyen és szeretet – fontos kombináció, hiszen ha szeretettel, megengedéssel tudsz önmagad és a gyermek felé irányulni, akkor mindketten haladni fogtok az áramlattal, ahelyett, hogy szembe úsznátok vele.