A gyerekek és a stressz … amikor a gyerekkor, már nem csak, mint fogalom, de mint gyakorlat is egyre jobban kimegy a divatból. Nagyon sok szülőnél látom, hogy a gyerekeket már egészen kiskorukban elkezdik idomítani.
És most szeretnék mindenkit megkérdezni, hogy „Hajlandó vagy elpusztítani és nem teremtetté tenni, mindent, amit ez a két mondat felhozott benned?
Mi szükséges ahhoz, hogy könnyedséggel felismerd, hogy hogyan kapcsolódsz a gyermekedhez, és hogy ő hogyan tükrözi vissza viselkedésedet, melyet megélsz vagy megtagadsz? Minden, ami ezt nem engedi, hajlandó vagy elpusztítani és nem teremtetté tenni?
Mi a célom ezzel a cikkel?
A célom nem az, hogy bíráljalak, sem az, hogy elítéljelek. De igenis, hogy felnyissam a szemeket, meghökkentést keltsek és megmutassam, hogy igenis lehet máshogy. Nagyon sok szülő gondolja, hogy az ő gyerekével van gond. A baj akkor tetéződik, amikor már az óvodában, iskolában elkezdik oltani a szülőt hogy a gyereknek ez a baja, vagy az a baja, mert épp vagy túl barátkozós, vagy épp megelégszik 1-2 baráttal. És ez már az iskolákban, óvodákban igenis aggodalomra ad okot, naná, hogy menni kell pszichológushoz, vagy épp nevelési tanácsadóhoz. Ezzel nem megkérdőjelezni szeretnék egyetlen tanult pedagógust, vagy orvost sem … viszont nagyon elgondolkoztató, hogy az ismerőseim közül is elég sokuk gyerekének tanácsolják egyből ezen megoldásokat.
Stressz, de mikortól?
A stressz a gyerekeknél onnantól kezd kialakulni, hogy a torkán olyan dolgot akarnak lenyomni, nem csak az óvodában, iskolában, de ha épp a szülő elbizonytalanodik, akkor otthon is, melyet nem tud kezelni. A nem tud kezelni annyit jelent, hogy a felnőttek – „mert ők jobban tudják” – olyan embert akarnak faragni belőle, aki megfelel a „társadalmi normáknak”. Amikor pedig megkezdődik a gyerek átformálása, megpróbál szegény kézzel – körömmel harcolni azért, hogy megtarthassa önmaga személyiségét. Egyes szülők belemennek e játszmába és engedik a gyerek „megreformálását” és persze utána csodálkoznak, hogy a gyerek viselkedése változik.
Megjelennek az olyan címkék, mint:
- Rosszcsont
- Rossz gyerek van
- Gézengúz
- Miért nem tudsz nyugton maradni
- ….
Arra véletlen sem gondol senki, hogy a stressz nem válna olyan mértékben a gyermek életének részévé, ha megkapná a figyelmet, amit igényel, és persze nem akarná senki olyanná átformálni, ami „normális”.
Mit is okoz ez a gyerek fejlődésében?
- Elhitet vele olyan dolgokat, melyek egyáltalán nem igazak
- Elkezd idomulni azon címkékhez, melyeket a legtöbbször hall
- Egyre jobban meg akar felelni
- Kialakul egy teljesítmény kényszer
- Bizonyos dolgokkal vagy személyekkel szemben elkezd lázadni
- Támadóvá válik
- Folyton „készültségben” van: folyton támadást vagy épp visszavonulót fúj
- Hangulatingadozások
Mindenhol, ahol elhitted, hogy mindenért a gyermek a hibás, és ahol bevetted és elfogadtad azon nézőpontokat, melyeket mások mondanak a gyerekedről, rólad, hajlandó vagy elpusztítani és nem teremtetté tenni?
Milyen területekre terjedhet ki a stressz?
- Iskolai teljesítmény miatti aggodalom
- Dolgok, melyekért a gyereket felelősségre vonják, vagy nagyobb jelentőséget tulajdonítanak neki, mint kellene
- Barátokkal felmerülő nehézségek, kiközösítés …
- Gyerekek életében felmerülő változások
- Önbecsülési zavarok
- Testi változások (mint pl. tinédzserkor)
- Családon belüli problémák
- …..
Mit tehetünk?
Nem mondom, hogy ne kérjetek segítséget szakembertől, de mindenképp szeretnélek benneteket arra ösztönözni, hogy figyeljétek meg, hogy mi az eredeti oka a gyermek viselkedésének. A gyerekek, pláne a mostaniak, érzékenyek annyira, hogy lekövessék minden cselekedeted, vagy épp átvállaljanak tőled olyan dolgokat, melyek nem az ő feladatuk lenne.
Tedd fel magadnak a következő kérdéseket:
- Mi váltja ki a stresszt az adott helyzetben?
- Mit hiányol a gyerek? Mit szeretne tőled megkapni? (és itt ne fizikális dolgokban gondolkozzatok)
- Mennyit beszélgettek? Mit szeretne megtudni?
- Mennyi időt töltesz vele? Elég ez neki?
- Hogyan fejezed ki neki a szeretetedet? Eljut hozzá az „információ”?
- Hagyod, hogy az otthon egy biztonságos hely legyen számára, ahol önmaga lehet?
- Mennyire kérsz tőle dolgokat, melyeket te magad sem tartasz be úgy, ahogy azt kéred tőle?
- Van, amit esetleg nem mondasz el neki?
- Mennyire szidod meg, amikor kifejezi magát az ő maga módján?
A válaszoktól függően kezdj el máshogy reagálni a gyerekre, a szituációkra. Mit is jelent ez?
Ha pl. megvan, hogy mi váltja ki a stresszes helyzetet – ha te tudsz rajta változtatni, akkor tedd meg, vagy pedig kérdezd meg a gyereket, hogy mit is szeretne, hogy másképp csinálja, ami neki is könnyedséget jelentene. Találjatok egy közös megoldást. Igen is fogadd el, hogy ő ugyanolyan módon tud veled kommunikálni, mint bárki más. Egyszerűen csak el kell fogadnod, hogy a gyerekeknek is van saját véleményük, gondolataik, érzelmeik – vagyis nem úgy kell kezelni őket, mint „Hiszen ő még csak gyerek, nem tudja mit akar”. Ez egy hatalmas tévedés! TE vagy az, aki nem vagy hajlandó figyelembe venni, mit is akar veled közölni. Még akkor is, ha tükröt mutat – hiszen, mennyire is fájna, ha felismernéd, mit is csinálsz rosszul, hol hibázol.
Ha nem tudod, hol kezd el ezt az egészet, egyszerűen csak kezdj el időt tölteni a gyerekkel, olyan programokat szervezni, ahol mindannyian együtt tudtok nevetni (vagy csak ti ketten). Észre fogod venni a változást. Amit még itt fontosnak tartok megemlíteni az a MINŐSÉGI IDŐ. Hiába vagy a gyerekkel, ha közben a telefonodat nyomkodod, a munkán agyalsz, a teendőkön, stb. Az nem vele együtt lévő idő, hiszen ő tudni fogja, hogy máshol jársz. Emlékezz, a gyerek annyira fog változni, mint amennyire te változol és fejlődsz. Ha segítségre van szükséged a fejlődéshez, nyugodtan keress meg.
Ha érdekel, hogyan legyen Stabil önbecsülésed, mellyel gyermekednek is segíthetsz, akkor szívesen figyelmedbe ajánlom a következő cikkem: Stabil önbecsüléssel nem kell másokhoz viszonyulnod
Ha pedig szívesebben nézel videót, akkor itt megteheted:
