Amit Te érzel vs amit mások mondanak
Ki vagyok én és kinek látnak mások? Te mit hiszel el önmagadról?
Mit gondolsz melyiknek van nagyobb jelentősége: ha saját magadat egy rakás kakinak tartod, vagy ha más mondja rád ugyanezt?Gondolj csak bele: hány éven keresztül is eteted magad ezzel a gondolat és érzelemhullámmal, anélkül, hogy foglalkoznál vele?
Neked melyik számít?
Az önbecsülésnek megvan az az előnye, ha az stabil, egészen máshogy vagy képes kezelni a kívülről érkező impulzusokat, véleményeket, kritikát. Tisztában vagy azzal, hogy mire vagy képes és tudod használni benső hajtóerőd. Azt is mondhatnám, hogy ég benned a benső tűz, mely belülről fűt és izzít, ha szükséges.
Az önbizalom ezzel szemben általában helyzetfüggő. Jó, ha az embernek van önbizalma és tudja, hogy mit tud királyul megcsinálni, de ha nincs meg az önbecsülés támogatása, akkor csak üres harcot fog folytatni. Tudnál bármekkora sikernek szívből örülni, ha kakinak tartod magad? Vagy inkább belemerülni az örök “még nem vagyok elég jó” illúziójába?
“Csinálhatnád jobban is! Túl érzékeny vagy! Miért nem vagy más? Nem tudsz változni?!” Mi lenne, ha nem adnád fel magad másokért, hanem ….
Elfelejtjük … gyermeki kíváncsiság, játék, mosoly, vidámság … Komorság, felnőttség, szürke hétköznapok, muszájok
Ha készen állsz, hogy vállald Önmagadért a felelősséget, akkor nézd meg a csomagjaimat és együtt induljunk neki az utazásnak.
Önbecsülés, Önbizalom – Mélységeink kérdései
Gondolatok, vélemények, kérdések – Kiben mit hoz fel?
Még ha nehezedre esik is hallani, az önbecsülés önmagunk szeretetével kezdődik. Hogyan is kezdjünk hozzá az utálkozó gondolatok között, hát lássunk pár lépést, amit te is megtehetsz minden nap.
- csinálj minden nap valamit csak magad miatt: ez azt jelenti, hogy ne másokért tegyél valamit, ne az ő szeretetüket akard kivívni. Olyasmit csinálj, amit tényleg te szeretsz, és ami tényleg feldob belül, mintha lifteznél.
- tölts el több időt a szabadban: én az erdőt javaslom, mert ott még a fák ölelgetésére is sok lehetőséged van. Saját tapasztalatból mondom, hogy a fák rendkívüli módon be tudnak kapcsolni az egységes energiaáramlatba és hatalmas felismeréseket tudsz tenni, miközben ölelgetsz egy fát.
- vegyél elő egy papírt és csinálj el listát arról, hogy mit gondolsz, kinek kellene lenned
Mi lenne, ha csak egy napra az agyad eltűnne, de legalábbis, ami a gondolati irányítást illeti és megmaradnának az érzelmeid, megérzéseid? Ki lennél, ha az agyad (gondolataid), mások gondolatai nem befolyásolnák a döntéseidet?
- vedd észre a körülötted lévő szépséget: rettent módon tud változtatni szemléletmódodon ez a feladat. Egy idő után pedig a külső szépség megmutatja a bensőt is.
- kezd el kifejezni saját egyéniséged: sárga hajat akarsz, hajrá! Ha te attól érzed jól magad, miért érdekelne, hogy mit mondanak mások. Nekem volt olyan időm, hogy minden körmöm egy élénk szín volt, tisztára külön világot éltek (és hozzáteszem, nem a tinédzser koromról beszélek, mert még most is megcsinálom ezt, aztán mindenki teheti oda, ahova akarja, hogy tetszik neki vagy sem. Engem feldob és vicces :D)
- haladj előre és vedd észre, miket érsz el. Azt mondanám, ez amolyan csendes benső nyugtázás, hiszen itt bírálatnak helye nincs (az csak lenyomna és rosszul éreznéd magad tőle). Viszont, ha valamit csináltál és egy benső lüktetést, tüzet érzel, akkor minden bele – énekelj, táncolj, ugrálj, ami jól esik. Engedd, hogy ez az érzés minden porcikádat átjárjon!
Kérdezhetném azt is, hogy a szexen kívül mi okoz neked orgazmikus örömöket? Mitől érzed magad annyira jól, hogy szinte sugárzol, mindenki messziről látja, hogy egyszerűen FANTASZTIKUSNAK érzed magad?
Egy érzékeny pillanatomban, amikor könnyek közt törtem ki, eszembe jutott a kérdés:
Mi az, amit nem fogok jelenleg?
Hirtelen érkezett a válasz: Úgy vagy jó, ahogy vagy. Nem kell változtatnod semmin. Csak akkor változtass, ha a változást választod. Ne azért változtass, mert muszáj, vagy mert ilyen-olyan bírálatokkal halmozod el magad vagy mások téged.
Engedd be az érzést, hogy jó vagy úgy, érezd, hogy milyen lehet az a feltétel nélküli szeretet, mely átölel és felemel. Nagyítsd fel ezt az érzést túl az Univerzumon át és engedd, hogy másokat is átöleljen, magával ragadjon. Ők csak felerősítik ezt a végtelen szeretetet, amit most beengedsz az életedbe.
Csak úgy, mint ahogy ítélkezéssel, véleményekkel önmagadról, másokról bedobozolod saját magad és másokat.
Mi van akkor, ha már előre meghozol egy döntést, amiről azt hiszed, hogy helyes és kiderül, hogy mégsem az? Ahelyett, hogy meghatározod és eldöntöd, mi lenne, ha választanád a szabad választást. Hogy lehet ez ennél is jobb? – minden szituációban kérdezheted ezt, hiszen akár rossz a helyzet, akár jó, mindig lehet jobb. 🙂
Ahelyett, hogy belesüppedsz az önsajnálatba, a marcangolásba, a rossz helyzetedbe, kezd el kérdezgetni, hogy Mi az, amit nem vagy hajlandó észrevenni? Hogyan teremted a helyzeted, amiben vagy?
Csak úgy tudod megváltoztatni benső értékrendszeredet, ha hajlandó vagy eltávolodni a régi nézőpontjaidtól és felfedezni, mi más lehetséges mindezen túl.
Ezt a kérdést, amolyan elgondolkoztatónak szánom: miről tudod, hogy félsz tőle?
Félsz, hogy:
- félsz, hogy hibázol, elbuksz?
- visszautasítanak?
- nem szeretnek?
- sikeres leszel?
- összetörsz?
- nem vagy elég jó?
Milyen energia lehetnél, hogy felhagyj bármilyen illúzióval, melyet a félelemmel leplezel és magával a félelemmel?
Soha többé nem leszek szerelmes! Összetörte a szívem az a…..!
Hogy jön ide ez a kérdés? Igen, ez jogos. Lássuk csak ….. mi történik, amikor valaki összetöri a szívünket (persze ilyen nincs, mert hogy lehetne már összetörni a szívünket, nem kő, porcelán, üveg 😀 )? Mondhatnám, hogy padlót fog a személy. Sírdogál, kesereg, próbálja egyensúlyba tenni a dolgokat, de még mindig az a nap jár a fejében. Eltelt már egy év, de még mindig a régi időkön mereng, meg hogy milyen szívtelen is volt vele a kedvese. Itt szeretném megemlíteni, hogy az igaz, hogy ha már padlót fogtál, onnan nem igazán lehet lejjebb menni, viszont az is egy lenti állapot, ha elfelejtesz felállni.
Ha padlót fogsz, de nem vagy hajlandó felállni az ugyanolyan, mintha süllyednél, de közben megmarad az a festői képed, hogy minden rendben van, hiszen a talaj megfog. Igen ám, de a padlón ülve csak gyűjtöd a kakit és dagonyázhatsz, míg ha felállsz tovább is sétálhatsz – akkor elmondhatod, Volt kaki, nincs kaki.
Ki szerint? Szerinted? Mások szerint? Mondták neked? Ha igen, akkor ők magukhoz viszonyítva, magukból kiindulva mondanak neked ilyet?
Elhiszed nekik? Igen? Azért mert hazugság? Félsz, hogy nem fogadnak be, ha nem játszod a kis játékukat? Akkor mi van? Pár “jóakaróval” kevesebb lesz az életedben?
Remek, akkor elkezdheted visszaküldeni nekik a kis csomagocskáikat, gondolataikat, amiket rád aggattak, hogy felszabaduljon benned a kreativitáshoz, a nagyszerű Én-hez vezető energia.
Egy fiatal férfi sok pénzt akart keresni. Tehát tett egy kis kitérőt, hogy találkozzon egy guruval, akiről úgy vélte, tud neki segíteni.
Azt mondta az öregnek:
- “Ugyanolyan szinten akarok lenni, mint te!”
A guru válaszolt:
- Találkozz velem holnap este 4 órakor a strandon.
A fiatalember azt mondta, nem akar a tengerpartra menni, pénzt akar keresni. A guru ragaszkodott ahhoz, hogy ha sikeres akar lenni, ott kell lennie.
Másnap reggel 4 órakor a fiatalember szép öltönyben jelenik meg a tengerparton. Az öreg megfogja a kezét és megkérdezi:
- “Mennyire akarod sikeresnek lenni?”
A fiatalember így válaszolt:
- “Nagyon rossz!”
Így a guru elkapja a fiatalember kezét, és a vízbe húzza, amíg derékmagasságig ér a víz. A fiatalember azt gondolja, hogy a guru őrült – azért jött ide, hogy megtanulja, hogy kell sikeresnek lennie, és nem azért, hogy úszni tanuljon. Aztán az öregember még beljebb húzza a vízbe, amíg már a víz a nyakáig ér. A srác már próbál visszatérni a partra. Ebben a pillanatban a guru ismét megkérdezi:
- Azt hittem, sikeres akarsz lenni?
- Igen! – felelte a fiatalember.
Ebben a pillanatban az öreg a diákja fejét a víz alá nyomja és ott tartja. A fiatalember küzdött, és éppen mielőtt elájult volna, a guru felemelte a fejét. Miközben a fiatalember zavart állapotából próbálta visszaszerezni az egyensúlyát, az öreg megkérdezte:
- “Mit akartál a legjobban a víz alatt?”
- “Lélegezni” – válaszolta a másik.
Aztán a guru megjegyezte:
- Ha ugyanannyira akarsz sikeres lenni, mint amennyire lélegezni akartál, akkor sikeres is tudsz lenni.
Először kezdjük egy kis tisztítással:
Milyen ítéleteket, energiákat, gondolatokat, döntéseket hoztam, melyek azt eredményezik, hogy utálom magam, az életem, és folyamatosan ítélkezem Önmagam felett, és ezeket mind én választom és teremtem? Hajlandó vagy-e mindezeket elpusztítani és nem teremtetté tenni?
Az alacsony önbecsülés legnagyobb csapdája, hogy minél többet gondolkozunk azon, hogy milyen kakik vagyunk vagy az életünk, mennyire rossz, annál jobban belesüllyedünk ebbe. Nemcsak, hogy egyre rosszabbul fogjuk magunkat érezni, de még azt a maréknyi önbecsülésedet is pusztítod, lassan de biztosan.
Lássuk, mit is kezdhetsz ilyen és hasonló helyzetben:
- először is kezdjük azzal, hogy elkezded megérteni: saját magad ítélete nem a tied. Átveszed másoktól, akik valamikor mondtak olyasmit, ami téged megsebzett.
- tehát minden reggel és este szűrd le az aznapi tanulságot: mi volt, ami aznap legjobban dominált az érzelmeidben és anélkül, hogy megpróbálnád analizálni, továbbgondolni csukd be a szemed gyűjtsd össze az összes hozzá fűződő gondolatot, érzelmet, mindent és kérdezd meg magadtól: Ezek hozzám tartoznak? És ha egy nehézkes érzést, választ kapsz, vagy egyértelműen egy nemet, akkor küld vissza az összeset a feladónak. Nem kell tudnod, hogy kié, bízd ezt az Univerzumra.
- mindezek után, hogy egy kicsit visszazökkenj a valóságba, csinálj olyat, amitől fantasztikusan, csodásan érzed magad. Amolyan szertartás, amikor csak te számítasz. Ez amolyan önfelfedezés is, hiszen sokan nem is mernek szembesülni azzal, hogy mit is szeretnek valójában.
- gyűjtsd össze az olyan dolgokat, amiket “helytelennek”, nem a sajátodnak látsz. Nem kell okokat keresned, hogy miért érzel így – ez van és kész. Viszont, ha megvan a listád, akkor kezd el őket kivonni a forgalomból; hagyd őket figyelmen kívül – ha ez nem tetszik másoknak, hát az az ő dolguk. Meg kell tanulnod nemet is mondani néha, különben a segítségnyújtásod inkább a kihasználás kategória lesz, mintsem egyéb. Akkor meg nem meglepően csodálkozhatsz, hogy ki vagy merülve másoktól.
- Kérdezd meg a tested: Test, mitől éreznéd magad még szebbnek? Bármi gondolat jön, hajrá, akármilyen őrültségnek tűnik is. Aztán nézd meg magad elfogulatlanul és érezd, milyen az, amikor valami tényleg tetszik önmagadon.
- Mi az, ami egyedülálló rajtad? Amit kimagaslóan szeretsz? Kezd el azt az energiát felnagyítani és egész lényedre vetíteni. 🙂
- Egy utolsó gyakorlati cuki feladat: vágj össze kis papírlapokat és tarts magadnál őket. Valahányszor rajta kapod magad, hogy ítélkezel, írd le a papírra a gondolatot és tép szét. Tedd így minden alkalommal, amikor ilyen gondolat merül fel benned. 🙂
Emlékszel, hogy gyerek korodban mennyire szerette a meséket? Akkor még tudtad értékelni az “Egyszer volt, hol nem volt”-ot.
Mi lenne, ha elkezdenéd írni a saját történeted és feladnád azokat a korlátokat, melyek elhitetik veled, hogy nem lehetsz saját életed varázslója?
A legjobb, ha dedikálsz egy csinos kis füzetet ezeknek a történeteknek. Minden napra egy történet. Elővehetsz egyet, amit átírnál, de el is képzelhetsz egyet, ami esetleg még nem történt meg. Legyél te a saját történeted írója és hőse.
Észrevetted már magadon, hogy ha esetleg kapsz egy bókot, azt mennyire nem tudod fogadni. Még az is előfordul, hogy válaszolsz rá valami frappáns negatív jelzőt, amit épp magadról vélsz.
Mi lenne, ha kapsz egy bókot, azt szívből elfogadnád, elkezdenéd feldolgozni és nem egyből megkérdőjeleznéd? Mi van akkor, ha az a kép, amit önmagadról alkottál, csak hazugság és abban, amit kifelé mutatsz több valóság van?
Lassan már a csapból is ez folyik: pozitív gondolkodás – gondolkodj pozitívan – pozitív affirmációk…
Nem mondom, hogy ez nem így van, de én inkább valahogy úgy fogalmaznék, hogy nézd a bonyolult helyzeteket másképp. Ne kreálj hazugságokat és ne áltasd magad olyan dolgokkal, hogy “Magabiztos vagyok”, “Nagy az önbecsülésem” …. ha tudod, hogy ez nem így van. Attól a helyzet nem fog változni, de még lehet, hogy rosszabbodik is, hiszen az, hogy olyat kezdesz el hazudni magadnak, ami nem valós, egyre frusztrálóbb lesz.
Tehát vissza a bonyolult helyzetekhez:
- minden alkalommal szűrd le a tanulságokat
- lásd meg ne csak a negatív oldalát az eseményeknek
- fogadd el, hogy egy dolgot mindenki más szemmel fog látni (nézz csak egy példát a párkapcsolatokból – mindkét fél folyton máshogy értékel egy helyzetet)
- reagál tudatosan és ne indulatból
- van mikor a csend többet mond, mint a kiabálás, beszéd
- ha egy speciális eseményre vársz, akkor ne töltsd fel már előre negatív gondolatokkal, félelmekkel – Ne parázz – koncentrál arra, amit érzel: ha érzed, hogy meg tudod csinálni, akkor felesleges bekapcsolnod a folyamatba az agyadat
Legutóbbi bejegyzések
3/30 önbizalom erősítés: Önmagad ünneplése!
Egy ünnep? Mi jut róla eszedbe? A Karácsony, Húsvét, Születésnapok…? Gondoltál már arra, hogy saját magadat ünnepeld meg, nem másért, csak azért hogy itt vagy? Belegondoltál
2/30 önbizalom erősítés: Test és külső megjelenés
A test egy olyan dolog, ami örökké porondon van. Nem sok olyan emberrel találkoztam eddig, aki nem akart volna legalább egy dolgot megváltoztatni a saját testén, külalakján.
1/30 önbizalom erősítés: Arc vs Te, avagy a Mátrix
Arc? Mit is jelent az arc? Valóban van arcod? Vagy itt és most van „Egy” arcod? Mit gondolsz a saját arcodról? Elhinnéd nekem, ha azt mondanám, hogy
Önbizalom növelése – önszabotázs, avagy 1 lépés előre, 2 hátra
Mennyire fordul elő az életetekben az önszabotázs? Gondolom semennyire! 😉 Mindig, minden sikerül, amit elterveztek, kigondoltok, nagyon szeretnétek! Nos, akkor ez a cikk nem neked való. Viszont,
Önbizalom erősítés 30 napos kihívás 0.1 nap
Mi van akkor, ha önmagad elismerése csak annyi lenne, hogy önmagadat teszed előtérbe? Igent mondasz önmagadra? Önzőnek tűnik? Nanáááá, hogy az! Kell, hogy mások meghassanak? Hm ...
Bántalmazás – De HÜLYE vagyok!
A kedvencem, amikor valakitől azt hallom, hogy "DE HÜLYE VAGYOK!". De nem rám mondja, hanem saját magának ezzel létrehozva egy (ön)bántalmazást. Sokan észre sem veszik, hogy a
Ha folyton azon aggódsz, hogy mit nem szabad, lehet, kellene, …. akkor hogy marad időd azon gondolkodni, mit igen, mit tegyél, hogy cselekedj? Milyen energiát teremtesz, mely igazolja azon valóságod, hogy el kell, hogy merülj a félelmeidben, hogy bizonyítsd Önmagadnak, hogy igazad van – Igen, ez tényleg lehetetlen?
Amikor másoknak bizonygatod, hogy miért nem és reálisnak akarod feltüntetni a kifogásaidat, félelmeidet, felmerül benned, hogy még te sem hiszel ezekben a kreált hazugságaidban – ha hinnél bennük, nem ragaszkodnál kézzel körömmel, hogy bizonyítsd létjogosultságukat.