Sokszor eldöntjük, milyen is lesz egy napunk. Ki, mit fog mondani, reagálni. Ezernyi jelenetet képesek vagyunk eljátszani a fejünkben, mi is fog történni. De ilyenkor, hol marad a tudatosságunk. Valóban mindennap ugyanolyan?
Milyen energia lehetek én és a teste a végtelen lénnyel, aki vagyok, mely olyan napot teremt, mely könnyed és csodálatos? Minden, ami ezt nem engedi, hajlandó vagy elpusztítani és nem teremtetté tenni?
Persze, nagyon könnyű úgy felkelni, hogy már zabolátlan negatív gondolatok cikáznak a fejünkben és azt lecsitítani, na igen, nem kis feladat. De, ahogy a vadlovakat is, úgy a gondolatokat is meg lehet szelídíteni. De ehhez, te kellesz és a hajlandóságod, mely elkezdi megváltoztatni a már meglévő realitásod. Elkezdi feszegetni, tágítani, hogy jéé más is lehetséges. A kérdés már csak az, hogy mit kezdesz vele. Mész tovább, vagy bedobod a törölközőt és minden megy úgy, ahogy eddig.
Mi az, ami motivál mindennap?
=> Ha már úgy érzed, hogy a munkád cserbenhagyott, nincs benne kihívás?
=> A magánéleted ugyan az, minden egyes nap?
=> Már azt sem tudod ki vagy, mit kellene csinálnod?
Mi az, ami mégis megváltoztatja a hozzáállásod, akár a sokadik napon, amikor már újra kezdted az újrakezdést?
Nem az lesz a fontos, amikor nem próbálod meg, hanem az, amikor megcsinálod és esetleg elbuksz. (hogy vonjuk be kicsit az ítélkezést is). Mert, ha ott nem adod fel, ahol elbuksz, akkor képes leszel felállni, újra gondolni és teljesen máshogy csinálni, ami más eredményt fog teremteni.
Az emberek fele annyit sem foglalkoznak veled, mint amennyire te gondolod, hogy ők foglalkoznak veled. Mi máson gondolkozhatnál, mint az, hogy mások mit gondolnak rólad?
Legyél az, aki vagy, függetlenül attól, hogy épp kivel vagy. Milyen álarcaid vannak, melyeket váltogatsz, mint a jeleneteket a moziban?
Mindenki követ el hibákat és senki nem tudja a TUTI-t mert ami neki tuti, az neked nem az.
A dolgok nem azért annyira szörnyűek, mert tényleg azok, hanem mert annak látjuk. Mindenben ott a lehetőség, csak meg kell nézni, mire nem vagy hajlandó ránézni.
Minden embert lehet szeretni, de akkor szembe kellene nézned azzal az önmagaddal, amit a másikban nem szeretsz.
Segíts másoknak tudatosan. (ezt majd kifejtem egy másik posztban)
Ne akard megérteni az életet, és hogy mi miért történik veled. Azért, mert megteremtetted! Amíg nem vállalod a felelősséget, addig mindig is agyalni fogsz rajta.
Légy hálás! Vedd magad is számításba és akár jót, vagy akár rosszat teremtesz, ismerd el.
Örülj, ha jó dolog történik, örülj, ha kevésbé jó. Mindenben ott az előrelépés lehetősége, csak hajlandónak kell lenned meglátni és meglépni.
Engedd el a megbánást, hogy mit hogy kellett volna és engedd el a „Oh, mi lesz holnap” filozófiát és kérdezd: mit tehetek MOST!
Nem mondom, hogy magoljátok be, de igencsak hasznos lehet a mindennapokban. Merülj el te is a tudatosságban. És ha esetleg nem tudnád, hogy mit is jelent, olvasd el a tudatosság fogalma cikkemet.