A félelmek álarca
Ösztönöznek vagy bénítanak? Melyikkel érsz el többet?
A félelem az ősi ösztönök közé tartozik. Alapvető funkciója, hogy megvédjen, biztonságban tartson bennünket. Hol van ebben a buktató kérdezhetnéd? Milyen érzés az, amikor hirtelen lefagysz, tehetetlennek érzed magad és képtelen vagy józanul gondolkodni? Ijesztő igaz?! Minek köszönhető egy ilyen extrém reakció? Igen, pontosan egy mély félelem válthat ki ilyesmit. Vegyünk most egy egyszerű esetet: tömeg előtti beszéd (biztos volt már ilyen alkalmad, mikor elfelejtettél mindent, nem jött ki hang a szádon, …)
A nagy esemény előtt, mennyire tápláltad a régóta dédelgetett kis kedvenc Félelmedet? Gondolom jó sokáig … és az önbizalmad, magabiztosságod egyre csak fogyott.
Félelmeid gúsba kötnek? Mi a csupasz igazság? Mi lenne, ha csak úgy lennél meztelen?
Elfelejtjük … gyermeki kíváncsiság, játék, mosoly, vidámság … Komorság, felnőttség, szürke hétköznapok, muszájok
Ha készen állsz, hogy vállald Önmagadért a felelősséget, akkor nézd meg a csomagjaimat és együtt induljunk neki az utazásnak.
Szösszenetek a Félelemről
Gondolatok, vélemények, kérdések – Kiben mit hoz fel?
Nos, ezt neked kell eldöntened.
Ha engem kérdezel, akkor a félelem se nem jó, se nem rossz – egyszerűen egy fogalom, amit az ember megteremtett. Nem a félelem maga, ami bekorlátoz, hanem a tartalom, jelentés, amit mellé teszünk. Gondolj csak bele, hogy ki akarsz próbálni valamit – tegyük fel, ejtőernyőzés. Izgatott vagy, majd kiugrasz a bőrödből, már számolod vissza a napokat. Egyik alkalommal találkozol egy ismerősöddel és ujjongva újságolod neki a helyzetet. Erre ő, letörve a lelkesedésed előadja a világ minden statisztikáját arról, hogy milyen balesetek történtek már, meg milyen szörnyű sokan meghaltak ejtőernyőzés közben.
Nem a félelem maga az ijesztő és korlátozó, hanem az, amit mellé társítunk. Valakinek egy kiscica is lehet épp olyan ijesztő, mint másnak egy oroszlán.
Ebben a helyzetben tehát eldöntheted, hogy beveszed a maszlagot (na jó legyen, fogalmazzunk kedvesen is: beveszed a nézőpontját), amit eléd nyom vagy pedig a sarkadra állsz, megmondod neki, hogy “Köszi a figyelmeztetést, de velem minden rendben lesz és állati módon fogom élvezni!”
Szerinted, melyikőtök fog elsétálni úgy, hogy kilépett a kis hazugságvilágból? Igen, Te ha úgy döntesz, hogy mersz és nem a félelmeket kezded el táplálni.
Azt kell, hogy mondjam, voltak nekem is olyan időszakaim, amikor valamilyen oknál fogva féltem megjelenni nagy közönség előtt. Mindig azt hittem, hogy magától a tömegtől félek, de most már tudom, ez nem így van.
Hogy milyen gondolatok jártak a fejemben?
- mit szólnak majd, ha elrontok valamit
- biztos kiszúrják, hogy rosszul írtam
- erről fog mindenki beszélni
- több, mindent kell tanítsak nekik, ez nem elég
- ….
A valóság az volt, hogy nem a tömegtől féltem, hanem attól, hogy ÉN HIBÁZOK és ELBUKOK. Van ennek realitása, ha őszintén belegondolunk? Aligha.
Azt a valóságot, miszerint, ha valamit azért nem csinálunk meg, mert félelmekbe csomagoljuk, vagy pedig azért csináljuk meg, mert tudjuk, hogy lehet még ennél is jobban csinálni nem lehet összehasonlítani. Az igazi bukás az, amikor még csak meg sem próbálod, hiszen abból se tanulni, se előbbre jutni nem fogsz.
Már nem tudom, hol, de olvastam egy rövid kis történetet, amit most megosztok (bár kiegészítem, mert foszlányos a kép). Tehát egy lány egyedül volt otthon. Fenn a szobájában hirtelen az ablak meg mozdult és hallott valamit. Annyira megijedt, hogy fejvesztve menekült, sikoltozott. A rendőrök kiérnek, de nem találnak semmit. Aztán hirtelen meglátnak egy macskát, ahogy leugrik a tetőről. Na igen, szegény kiscica be akart menni a melegbe.
Szerintetek itt melyik volt a domináns: a veszély vagy a félelem?
A másik esetben a lány megőrzi hidegvérét, józanságát. Lassan elindul a szoba irányába, közben teljes erőből fülel, hogy hall-e még zajt. Mivel semmi, ezért bekukucskál a résen, és mikor megbizonyosodott róla, hogy nincs ott semmi, határozottan belép az ajtón. Látja, hogy az ablak mozog, így lassan odasétál. Hallja, ahogy kinn motoszkál valami, de mégis odamegy és megnézni. Jéé, hát csak a kismacska. 🙂
Igen, tudom, hogy a történet eléggé le van egyszerűsítve. De minden esetben, ha megőrizzük hidegvérünket, nagyobb eredményre juthatunk és még a kalamajkából is ügyesebben tudunk kikecmeregni.
Először is említek neked pár tippet, amivel nekiláthatsz:
- találj ki egy erőteljes mondatot, mely táplálja érzelmeid, gondolataid – lehet ez egy szép erőteljes emlék, amit szívesen megismételnél; egy jövőbeli cél, amit izgatottan vársz és vágysz. Amikor megrohamoznak a félelmeid, képzeld el, ahogy félresöpröd őket és a helyükbe behívod az erőteljes gondolataidat.
- vegyél elő egy papírt és kezd el kiírni, kirajzolni a gondolataidat a fejedből. Fogd fel úgy a dolgot, hogy minden egyes papírra vetéssel kevesebb gondolat fog megrohamozni.
- Képzeld el a félelmedet, mint egy rajtad kívülálló személyt. Írd le a legnagyobb részletességgel, hogy milyen, mit gondol, mit mond, hogyan mondja, mit csinál, milyen a szaga … mindent, amit látsz, érzel, hallasz. Ha megvan, változtass meg rajta valamit és figyeld meg a reakciódat. Addig játssz ezzel, amíg elkezdesz egyfajta könnyedséget érezni.
- Ha az egódat akarod megnyugtatni, eljátszhatsz a gondolattal, hogy mi lehet a legeslegrosszabb kimenetele a dolgoknak
Akkor most nézzünk egy kicsit más verziót. A félelmeid egyfajta falat emelnek köréd, vagyis a falon túl is van élet. Meglepő igaz? Szóval, ezen a ponton kell a felismerés, hogy igenis tovább tudsz menni. Kell a tudatosság, hiszen bele kell menned a félelmedbe, hogy átjuss a falon. Szükséged van a hajlandóságra, hogy meglásd mi van a falon túl. Félelmeinket azért kreáljuk, hogy elrejtsük a valóságot. Néha ez annyira csöppnyi dolog is lehet, hogy mikor meglátjuk el sem hisszük: Jé, csak ennyi? Ezért féltem?
Akkor fogsz könnyedséget, felszabadultságot érezni, ha a valós okot látod. Addig megmarad egyfajta szorító érzés, mely még jobban bénítóan fog hatni.
Ezt a kérdést, amolyan elgondolkoztatónak szánom: miről tudod, hogy félsz tőle?
Félsz, hogy:
- félsz, hogy hibázol, elbuksz?
- visszautasítanak?
- nem szeretnek?
- sikeres leszel?
- összetörsz?
- nem vagy elég jó?
Milyen energia lehetnél, hogy felhagyj bármilyen illúzióval, melyet a félelemmel leplezel és magával a félelemmel?
Soha többé nem leszek szerelmes! Összetörte a szívem az a…..!
Hogy jön ide ez a kérdés? Igen, ez jogos. Lássuk csak ….. mi történik, amikor valaki összetöri a szívünket (persze ilyen nincs, mert hogy lehetne már összetörni a szívünket, nem kő, porcelán, üveg 😀 )? Mondhatnám, hogy padlót fog a személy. Sírdogál, kesereg, próbálja egyensúlyba tenni a dolgokat, de még mindig az a nap jár a fejében. Eltelt már egy év, de még mindig a régi időkön mereng, meg hogy milyen szívtelen is volt vele a kedvese. Itt szeretném megemlíteni, hogy az igaz, hogy ha már padlót fogtál, onnan nem igazán lehet lejjebb menni, viszont az is egy lenti állapot, ha elfelejtesz felállni.
Ha padlót fogsz, de nem vagy hajlandó felállni az ugyanolyan, mintha süllyednél, de közben megmarad az a festői képed, hogy minden rendben van, hiszen a talaj megfog. Igen ám, de a padlón ülve csak gyűjtöd a kakit és dagonyázhatsz, míg ha felállsz tovább is sétálhatsz – akkor elmondhatod, Volt kaki, nincs kaki.
Ki szerint? Szerinted? Mások szerint? Mondták neked? Ha igen, akkor ők magukhoz viszonyítva, magukból kiindulva mondanak neked ilyet?
Elhiszed nekik? Igen? Azért mert hazugság? Félsz, hogy nem fogadnak be, ha nem játszod a kis játékukat? Akkor mi van? Pár “jóakaróval” kevesebb lesz az életedben?
Remek, akkor elkezdheted visszaküldeni nekik a kis csomagocskáikat, gondolataikat, amiket rád aggattak, hogy felszabaduljon benned a kreativitáshoz, a nagyszerű Én-hez vezető energia.
Egy fiatal férfi sok pénzt akart keresni. Tehát tett egy kis kitérőt, hogy találkozzon egy guruval, akiről úgy vélte, tud neki segíteni.
Azt mondta az öregnek:
- “Ugyanolyan szinten akarok lenni, mint te!”
A guru válaszolt:
- Találkozz velem holnap este 4 órakor a strandon.
A fiatalember azt mondta, nem akar a tengerpartra menni, pénzt akar keresni. A guru ragaszkodott ahhoz, hogy ha sikeres akar lenni, ott kell lennie.
Másnap reggel 4 órakor a fiatalember szép öltönyben jelenik meg a tengerparton. Az öreg megfogja a kezét és megkérdezi:
- “Mennyire akarod sikeresnek lenni?”
A fiatalember így válaszolt:
- “Nagyon rossz!”
Így a guru elkapja a fiatalember kezét, és a vízbe húzza, amíg derékmagasságig ér a víz. A fiatalember azt gondolja, hogy a guru őrült – azért jött ide, hogy megtanulja, hogy kell sikeresnek lennie, és nem azért, hogy úszni tanuljon. Aztán az öregember még beljebb húzza a vízbe, amíg már a víz a nyakáig ér. A srác már próbál visszatérni a partra. Ebben a pillanatban a guru ismét megkérdezi:
- Azt hittem, sikeres akarsz lenni?
- Igen! – felelte a fiatalember.
Ebben a pillanatban az öreg a diákja fejét a víz alá nyomja és ott tartja. A fiatalember küzdött, és éppen mielőtt elájult volna, a guru felemelte a fejét. Miközben a fiatalember zavart állapotából próbálta visszaszerezni az egyensúlyát, az öreg megkérdezte:
- “Mit akartál a legjobban a víz alatt?”
- “Lélegezni” – válaszolta a másik.
Aztán a guru megjegyezte:
- Ha ugyanannyira akarsz sikeres lenni, mint amennyire lélegezni akartál, akkor sikeres is tudsz lenni.
Na igen, az ilyesmi mindig amolyan hab a tortán. Befizetsz valamire, aztán váratlanul többet kapsz, mint remélted. Most nem azokról a félelmekről fogok beszélni, amikor az egyik fizikálisan bántalmazza a másikat, hanem azokról, amikor az a kis műszer ott a fejedben bekapcsol és olyan dolgokat kezd el mondogatni, mint: “Ő is olyan, mint az exem”; “Ő is azt csinálja …” és így tovább.
De nézzünk csak egy pár elég gyakori esetet, ami saját bizonytalanságunkból ered. Érdekes módon, mindig rávetítjük a másikra, de biztos, hogy mindig a másik a hibás?
Nézheted onnan, hogy megmaradsz a régi sérelmeidnél, de akkor annak az esélye, hogy az új szerelmedben tényleg a valós énjét fogod látni, kb egyenlő a nullával. De választhatod azt is, hogy az exeddel megélt tapasztalat közös választás volt (igen, még akkor is, ha te voltál a “szenvedő fél – persze ahhoz, hogy meglásd a valóságot, kicsit a dolgok mélyére kell nézned).
Tehát lássunk pár gyakori félelmet:
- Félsz, hogy a párod újra az exénél köt ki
Először is, kérdezd csak meg magadtól: mi van, ha ez így történik? Van rá hatásod? Nem igazán – ha ő úgy dönt, hogy megy, akkor nem sok mindennel tudod megállítani (maradjunk a normális kereteken belül 😉 Szóval innentől kezdve, nem igazán van okod aggódni. Persze, tudom, hogy ez most igencsak könnyelműnek hangzik, de voltam már én is ebben a helyzetben és azóta rájöttem, hogy nincs értelme ilyen gondolkozni. Elrontja még azokat a perceket is, amik alapjáraton csodásak tudnának lenni. Élvezd ki a dolgokat, amíg lehet.
És különben is, mi van akkor, ha tényleg túl van az exén? Elrontod a pillanatokat felesleges aggódással?
- Párod az exéhez hasonlítgat
Na, azért itt legyünk egy kicsit reálisak: biztos, hogy csak ő tud téged az exéhez hasonlítgatni, vagy te ugyanazzal a könnyedséggel tudod ezt megtenni?! Na igen, érdekes feltevés, nem de?! 🙂
Azzal, hogy az ilyen és ehhez hasonló gondolatmeneteket elindítod, megkérdőjelezed a te és az ő létjogosultságát. Elkezdesz nem bízni se saját magadban, se benne. Ez bizonytalansághoz vezet, mely olyan erősen fog megjelenni energetikádban, hogy ő is megfogja érezni és tudattalanul fog rá reagálni. És akkor mi fog történni? Biztos meg akarod tapasztalni?
- Úgy érzed, rosszabb vagy az exénél?
Ne válj megszállottá. Te is ugyanúgy egyedi vagy, mint ő vagy más, saját értékekkel, és az sem véletlen, hogy együtt vagytok. De ahhoz, hogy tényleg téged lásson, engedned kell, hogy tényleg te legyél.
- Ellenségként, ellenfélként kezeled párod exét
Harag, gyűlölet, utálat … kell ennél több? Valóban így akarod élni a mindennapjaidat?
Van mikor elkap minket az érzés, egy helyben topogunk, nem jutunk semerre.
Ilyenkor érdemes megállni egy pillanatra:
- Ismerd fel a negatív, pusztító gondolatmintáidat, érzelmeidet, cselekedeteidet
- Ha megvan, miken kell változtatnod, akkor tegyél lépéseket – ha nem tudod egyedül, hogyan kezdj neki, segíthetek neked én, ha ide kattintasz vagy kereshetsz mást valakit
Akár hiszed akár nem, elég sokszor megfogalmazódik az emberek fejében, hogy egy-egy dolgot, ami esetleg költségügyileg kívül esik a kényelmi zónájukon, megvehetik-e – “Nem akarok túl sokat költeni magamra, másra kell a pénz”; “Ezt nem érdemlem meg”; “Nincs rá keretem”…
Megérdemlem, nem érdemlem meg ez itt a kérdés … Milyen löketre van szükséged, hogy kikerülj sajt kényelmi zónádból, melyben azt az illúziót alkotod, hogy nem érdemled meg?
Ha egy akadály előtt mindig meghátrálsz, visszafordulsz, akkor hogy várod, hogy bármi is más legyen? Hogy akarsz változást alkotni, ha már az alkotás puszta gondolatától is kiráz a hideg?
Elég sokan ragadnak bele a félelmek nyújtotta kényelembe. Furcsállhatod, hogy miért mondom, hogy kényelem – hiszen félelmeink adnak egy ál biztonságérzetet. Kérdezd csak meg magadtól (és figyeld meg a reakciódat), hogy mi lenne ha most olyat csinálnál, amitől félsz vagy kényelmetlenül érzed magad. Hallom a szíved, ahogy máris erősebben ver.
Vegyünk egy egyszerű példát:
- minden reggel szorongva mész be a munkahelyedre, egyszerűen félsz attól, hogy ma milyenek lesznek a kollégák
- ki szól hozzád, mit mondanak, te hogyan tudsz reagálni
- kimondottan félsz az egyiküktől, aki folyton olyan megvetően néz rád, szinte már szikrázik a düh a szeméből
- soha nem jó neki semmi, ráadásul édesanyádra emlékeztet
- minden alkalommal, mikor meglátod, eszedbe jut, nem tudatosan, hogy milyen mérges volt édesanyád, amikor elfoglalt volt és te az útjában álltál
- folyton lehordott és arrébb lökött, hogy tűnj az útból
- másik oldalon viszont félsz, hogy ebbe a “terrorba” beleroppansz és ott kell hagynod a munkádat
- vagy ami még rosszabb annyira kikészülsz, hogy teljesen munkaképtelen leszel
- mi lesz akkor veled, a családdal …
Az ilyen és ehhez hasonló események mind megszabják határainkat. Annak ellenére, hogy mi vagyunk a kormánynál és naivan azt hisszük, hogy mi irányítunk, ez nem így van. Ahhoz, hogy ez tényleg így legyen, fel kell ismerni a helyzetet és tenni, hogy ez másképp legyen.
Legutóbbi bejegyzések
3/30 önbizalom erősítés: Önmagad ünneplése!
Egy ünnep? Mi jut róla eszedbe? A Karácsony, Húsvét, Születésnapok…? Gondoltál már arra, hogy saját magadat ünnepeld meg, nem másért, csak azért hogy itt vagy? Belegondoltál
2/30 önbizalom erősítés: Test és külső megjelenés
A test egy olyan dolog, ami örökké porondon van. Nem sok olyan emberrel találkoztam eddig, aki nem akart volna legalább egy dolgot megváltoztatni a saját testén, külalakján.
1/30 önbizalom erősítés: Arc vs Te, avagy a Mátrix
Arc? Mit is jelent az arc? Valóban van arcod? Vagy itt és most van „Egy” arcod? Mit gondolsz a saját arcodról? Elhinnéd nekem, ha azt mondanám, hogy
Önbizalom növelése – önszabotázs, avagy 1 lépés előre, 2 hátra
Mennyire fordul elő az életetekben az önszabotázs? Gondolom semennyire! 😉 Mindig, minden sikerül, amit elterveztek, kigondoltok, nagyon szeretnétek! Nos, akkor ez a cikk nem neked való. Viszont,
Önbizalom erősítés 30 napos kihívás 0.1 nap
Mi van akkor, ha önmagad elismerése csak annyi lenne, hogy önmagadat teszed előtérbe? Igent mondasz önmagadra? Önzőnek tűnik? Nanáááá, hogy az! Kell, hogy mások meghassanak? Hm ...
Bántalmazás – De HÜLYE vagyok!
A kedvencem, amikor valakitől azt hallom, hogy "DE HÜLYE VAGYOK!". De nem rám mondja, hanem saját magának ezzel létrehozva egy (ön)bántalmazást. Sokan észre sem veszik, hogy a
Ha folyton azon aggódsz, hogy mit nem szabad, lehet, kellene, …. akkor hogy marad időd azon gondolkodni, mit igen, mit tegyél, hogy cselekedj? Milyen energiát teremtesz, mely igazolja azon valóságod, hogy el kell, hogy merülj a félelmeidben, hogy bizonyítsd Önmagadnak, hogy igazad van – Igen, ez tényleg lehetetlen?
Amikor másoknak bizonygatod, hogy miért nem és reálisnak akarod feltüntetni a kifogásaidat, félelmeidet, felmerül benned, hogy még te sem hiszel ezekben a kreált hazugságaidban – ha hinnél bennük, nem ragaszkodnál kézzel körömmel, hogy bizonyítsd létjogosultságukat.