Kapcsolatok, melyekről egyből a másokkal való kapcsolatod jut eszedbe. De, ha hajlandó vagy kiszélesíteni a nézőpontodat, akkor rájössz, hogy a kapcsolatok szó nem csak arról szól, hogy viszonyulsz másokhoz, de arról is, hogy saját magadhoz.
Mondhatni, azt hogy milyen az önmagaddal kialakított viszony, sokkal nehezebb elismerni, hiszen nem másoknak hazudunk a legtöbbet, hanem saját magunknak. Képzeld csak el, hogy a gondolataid, amikor jönnek-mennek, kényed-kedved szerint tologatod őket a tudatalattidba. Ezzel csak annyi a gond, hogy ezek elraktározódnak, de minden alkalommal, amikor aktiválva vannak, újra felszínre törnek. Mint, amolyan visszatérő rossz álmok, amikkel előbb vagy utóbb, meg kell birkózni.
Hajlandó vagy elpusztítani és nem teremtetté tenni a kapcsolatod …………………….-val?
Minden alkalommal, amikor elpusztítod, utat nyitsz valami újra. Mintha minden nap újraírhatnád a kapcsolataidat, megtartva mindent, amit eddig könnyedséggel teremtettél.
Emberi kapcsolatok újraértelmezve
Az érdekes dolog az, hogy a kapcsolatokat folyton beszűkítjük. Azt gondoljuk, hogy a kapcsolatok szó csak mi ránk, emberekre vonatkozik, de ez nem így van. Te, mint egyedi létező, egyedi végtelen lény, nem csak emberekkel állsz kapcsolatban, de állatokkal, természettel, tárgyakkal, mindennel, ami meg van teremtve, vagy meg van a lehetősége a teremtésnek. Mire is gondolok, milyen kapcsolatokra:
- Emberekkel
- Tárgyakkal
- Természetel
- Földdel
- Univerzummal
- Más dimenziókkal
- Múlttal, jelennel, jövővel
- és minden mással, amiről még csak nem is biztos, hogy tudunk
Miért fontos, hogy nem csak emberi kapcsolatok?
Emberi kapcsolatok és ami ezen túl nyúlik – mi van akkor, ha nem csak te létezel a kis problémáiddal, hanem rajtad kívül létezik más is. De mi van akkor, ha eldöntöd, hogy közreműködsz olyan folyamatokban, melyekben tudatosan nem hiszel?
Manapság nem a kapcsolatok építésére helyezi a társadalom és a “szociális oktatás” a hangsúlyt, hanem inkább az egyénre – az enyém számít a másiké nem. Ugye magyarban van is egy szép közmondás is erre: dögöljön meg a szomszéd tehene is. Ilyen-olyan indokkal törődünk a másikkal, sokszor azonban mi magunknak is megvan a saját “indokunk”, amiért akarjuk az adott kapcsolatot.
Ha, most megkérdezlek és te tényleg őszintén válaszolsz, mit felelnél:
Te mit remélsz, mit akarsz kapni a kapcsolatodtól?
Nem az olyan válaszok érdekelnek, melyek az agyadból jönnek. Jóval inkább azok, melyek belülről, mert azok nem hazudnak. Ha őszintén képes vagy válaszolni, akkor azért van egy-két dolog, amit kilistáztál.
De, ahhoz, hogy a világ is könnyedséggel tudjon működni, neked is az kell, hogy tudj kapcsolódni másokhoz – nem csak élőkhöz könnyedséggel.
A most felsorolt emberi kapcsolatokat értelmezzétek tágan:
Tágan értelmezve ez azt jelenti, hogy feladod a jogod, hogy a saját életed felett dönts. Hogy ez most azt jelenti, hogy másnak adod át a döntési lehetőséget, vagy egyáltalán nem is élsz vele csak rajtad áll. Gondolj olyan alkalmakra, amikor azt mondod, hogy “Nekem mindegy”; vagy pedig “Nem tudom”. Az igazság az, hogy ha nem vonsz tudatosságot a lemondásodba, akkor az csak erőtlen feladás lesz. Ha tudatosan tudod, azt mondani, hogy “Nekem mindegy”, mert épp mindkét vagy esetleg minden választást élvezni tudsz, az megváltoztatja a dolgok kimenetelét. A “Nem tudom“-mal kicsit más a helyzet, hiszen az hazudik másnak is és önmagadnak is. Mert az hogy a logikus agyad nem tud valamit, nem jelenti azt, hogy energetikailag nem tudsz rákapcsolódni olyan energiákra, melyek meg tudnák mutatni neked a választ.
Mindenki, akivel kapcsolatba kerülsz, tükröt nyújt neked. Rámutat azon pontokra, mely területeken érdemes fejlődnöd. Úgy is mondhatnám, hogy kiegészít, hiszen minden alkalommal lehetőséget ad neked, hogy közelebb kerülj teljes valódhoz, a teljes egészhez. Hiszen ezen alkalmak fognak rádöbbenteni, hogy nem mások adják neked a boldogságot, hanem te magad – azzal, hogy fejlődsz és haladsz előre, egyre közelebb kerülsz ahhoz az állapothoz, melyben egységben érezheted magad.
Ez legfőképp arra vonatkozik, amikor minden történést, cselekvést, döntést és egyebet saját magadon kívülre helyezel. Leegyszerűsítve a “semmi nem az én hibám, minden a tied vagy más hibája”. De bármilyen döntést nézel, bármilyen szempontból meglátod, a végső döntés mindenképp a tied.
Amikor a tündérmesét akarjuk megteremteni, egy csöppet idealizált. Olyan képet festünk valakiről, valamiről, ami még csak meg sem felel a valóságnak, vagy a töredékének. Mondhatni rózsaszín szemüvegen keresztül nézzük: hányszor tapasztaltad már meg, hogy az, akit valakinek gondoltál, a legvégén kiderült, hogy nem is olyan. Vagy, hogy úgy akarsz valakit megváltoztatni, befolyásolni, hogy olyan dolgokat látsz belé, amik nincsenek – vagy például hasonlítgatod exedhez. Ha már kapcsolatot létesítesz valakivel vagy valamivel, akkor add meg magadnak és neki a lehetőséget, hogy azt lássátok egymásban, akik vagytok. Ha csak egy idealizált képet festesz a valóság helyett, akkor arra fogod “kényszeríteni”, hogy ehhez az energiához alkalmazkodjon – persze, aki nem alkalmazkodik, annak a valószínűsége, hogy elhagy, igen nagy.
Nem csak kapcsolatok esetén, de bármi másnál érvényes, mikor valaki a múltban ragad. Ezzel elvágva az útját minden lehetőségnek, újnak, változásnak. Képzeld el, hogy milyen lenne, hogy a tested előre néz, míg a fejed viszafelé – boncolgathatnánk, hogy merre haladna a tested. A múltbeli csatákat már megvívtad, miért akarnál folyton vissza és vissza menni. Még ha a jó emlékekbe temetkezel is, a kérdés ugyanaz marad. Amíg el vagy foglalva a múlton való rágódással, nem marad időd arra, hogy azzal foglalkozz, ami van, vagy ami lehetne. Ez bármiféle kapcsolatnál gyorsan a végét jelentheti a dolgoknak, hiszen a világ mozgásban van. Amíg te a múltba kapaszkodsz, addig a világ szépen elhalad melletted.
Ha elég tágan értelmezzük a hazugságokon alapuló kapcsolatokat, azt is mondhatnám, hogy ez magába foglalja az eddigiek nagy részét. Hiszen az is hazugság, amikor mást látunk bele párunkba; de az is, ha a múltba temetkezünk és abból akarunk építkezni. Álszentség lenne állítani, hogy ilyen esetben csak az egyik fél a résztvevő. Hiszen, ha nem veszel tudomást a hazugságról, de attól még tudod, hogy hazudnak neked, az épp oly hazugság, mint amit te kapsz – csak ebben az esetben te fogsz hazudni saját magadnak.
A dolog pikantériája, hogy a hazugságokat, mint olyan az agyunk értékeli túl – vagyis nem a lelkünket, hanem az Egónkat bántja. Ha tényleg őszinte vagy magaddal és engeded, hogy az energiákat felismerd, már egy úgy nevezett hazugság megteremtése előtt tudnád, hogy az hazugság. Egy hazugság sem azért teremtődik, mert nincs rá igény. És igen, tudom, ez szörnyen hangzik, de attól még így van.
Milyen szép is, amikor valaki piszkálódással, szurkálódással vagy ami még alattomosabb érzelmi manipulációval / érzelmi zsarolással próbálja megnyerni a dolgokat, embereket. Esetleg, ha még nem csinált az ilyen manipulatív ember teljes papucsot a párjából vagy egy totális érzelmi roncsot, akkor jó úton halad. Persze, utána az fogja a gondot okozni, hogy amikor már a másik fél telesen a padlóra került, vagy teljes papuccsá vált, akkor hirtelen minden unalmassá válik. Hiszen, milyen már, amikor valakit piszkálunk, zsarolunk, de már semmilyen reakciót nem tudunk belőle kicsikarni … na akkor lépjünk tovább, hol a következő. És persze még ott a meglepődés és az önigazolás, hogy nem neki valók a kapcsolatok. De hogy ezt újra igazolja, teremteni kell egy másik manipulációra alkalmas prédát. És ezzel el is indul egy újabb kör és lehetőség, hogy tanulj és tapasztalj (és persze, hogy megtörd a mintát)
Evés-alvás-munka, evés-alvás-munka, evés-alvás-munka … napról napra. Joggal teheted fel a kérdést, de hol vagy te vagy a másik / mások a folyamatban. Nos, ezt a választ neked kell megtalálnod.
Tedd fel magadnak a kérdést: az okoz nagyobb örömöt és járul hozzá a munkádhoz, életedhez, kapcsolataidhoz, ha kihajtod a beledet, vagy pedig az, ha időt szánsz magadra, barátokra, családra, kikapcsolódásra? Melyiktől leszel felfrissült és hatékony?
Kifogások mindig lesznek: “Ki kell fizetni a számlákat”, “Nincs elég pénzünk” …. de emlékeztesd magadat, hogy problémát teremteni a legkönnyebb és azt már most is nagyon jól csinálod. Mi lenne, ha azt ahogyan nem működött eddig elhagynád és kipróbálnál egy másik módszert.
Ha előfordulnak kapcsolati nehézségeid és úgy érzed, hogy hozzájárulás lennék fejlődésedhez, nyugodtan lépj velem kapcsolatba. Milyen hozzájárulás tudok lenni én a Te valóságodban?